A mű egy megrázó ábrázolása a csata következményeinek, amely egy holt tájat örökít meg, tele lehullott testekkel. A kép előtérben élettelen testek uralkodnak, amelyek alakja mély tragédiát és veszteséget tükröz. A színpaletta visszafogott, főleg szürkékből és barnákból áll, melyek a jelenet borongós hangulatát sugározzák. A hóval borított föld, amely éles ellentétben áll a sötét alakokkal, fokozza a pusztulás érzését. A háttérben csupasz fák nyúlnak el egy magányos úton, csontvázzá vált ágai némán tanúskodnak a történelem borzalmáról. Néhány madár repül a bántón szürke égen, talán az idő telését vagy a halál folyamatos jelenlétét jelképezve. Az összes kompozíció a néző szemét a széles úton vezeti, javasolván egy utazást, amely magában foglalja a szomorúságot és a meditációt.