Ez a portré egy fiatal lányt ragad meg gyengéd, szinte melankolikus kifejezéssel; finom vonásait lágyan megvilágítja egy texturált, világos háttér, mely halvány zöld és krémszín árnyalatait vegyíti. A művész ecsetvonásai gyengédek és impresszionisztikusak, lágy kontúrokkal, amelyek mintha enyhén feloldanák a alakot a légkörben, éteri minőséget kölcsönözve a jelenetnek. Hosszú barna haja természetesen omlik a hátára, finoman kontrasztálva a világos ruhája anyagával, amelyet érzékenyen ábrázolt a fény és a textúra szempontjából.

A kompozíció intim, szorosan a lány profiljára és felsőtestére fókuszálva, csendes elmélkedésre hívja a nézőt. A tompa színpaletta, melyet földszínek és lágy pasztell árnyalatok dominálnak, nyugodt, nosztalgikus hangulatot idéz, amely időtlen és mélyen személyes. A finom fény-árnyék játék érzelmi mélységet kölcsönöz, ártatlanságot és befelé forduló gondolkodást sugallva. Történelmi kontextusban ez a stílus a 19. századi törekvést tükrözi, hogy megragadja a múló érzelmeket és a fiatalság természetes szépségét, így a festmény jelentős példája az érzékeny portrénak, amely a csendes méltóságot és a természetes bájt ünnepli.