Ez a megindító portré bensőséges nyugalmat áraszt, amely áthatja az egész kompozíciót, és ábrázolja a nemes hölgy méltóságteljes báját, aki egy tompa, szinte éteri háttér előtt ül. Finom arca, lágy fényben megvilágítva, gyengéd önbizalmat és kifinomult eleganciát tükröz, melyet sötét hullámos haj keretez, amelyet egy finom arany fejpánt tart meg, amely harmonizál a hosszú gyöngysorral. A művész sima, aprólékos ecsetvonásokat alkalmaz, melyek a bőrt porcelánszerű puhasággal ábrázolják, míg fekete köpenyének redői kontrasztot alkotnak a meleg borostyánszín ruha tónusaival, így mélységet és gazdagságot kölcsönözve a figurának.

Az egyszerű, mégis megragadó kompozícióban a sötét háttér harmonikusan elhalványul, így a tekintet teljes mértékben a nő nyugodt arcára és méltóságteljes testtartására fókuszál. Kezei finoman egy kis asztalon nyugszanak, nyugalmat és befelé forduló elmélkedést sugallva. A korlátozott, lágy színpaletta — finom feketékkel, tompa barnákkal és elbűvölő arany árnyalatokkal — a témát időtlennek és méltóságteljesnek mutatja. Az érzelmi hatás erőteljes, meghívva a nézőt, hogy elmerüljön ebben a kifinomult csendes pillanatban, amely finoman idézi a sebezhetőséget és az erőt egyszerre. A portré a 20. század elején készült, és a finom társadalmi státuszt, valamint a hagyományos portréfestési technikákat ötvözi a modern személyiségábrázolás érzékenységével.