A műalkotás egy hátborzongató jelenettel szembesít, a szenvedés és a közelgő halál komor ábrázolásával. Egy férfi ül, teste a vereség és az agónia pózában torzul. Durva fa szerkezethez van kötve; durva fémszerkezet, valószínűleg garrot, a nyakának tövében helyezkedik el. A művész az árnyék és a vonal mesteri használata klausztrofóbia érzetét kelti; a tér úgy tűnik, bezárul az alak köré, felerősítve elszigeteltségét és kétségbeesését. A komor hangulatot a minimális részletek fokozzák, a néző figyelmét a központi figurára és nehéz helyzetére irányítva. Szinte hallani a jelenetet átjáró nehéz csendet, amelyet csak a téma sekélyes lélegzete szakít meg, amelyek mindegyike a halál közelségének bizonyítéka. A kompozíció lenyűgöző: a férfi teste szögletes, tekintete felfelé irányul – talán egy néma könyörgés, vagy egy utolsó pillantás a világra. Egy gyertya az oldalon egy kis megvilágítást ad, de hosszú árnyékot is vet, a közeledő sötétség vizuális metaforájaként.