A portré azonnal megragad a hevességével; komor, de magával ragadó tekintet találkozik a nézővel, magával vonva a modell belső világába. A fény és az árnyék játéka az arcon dinamikus és szinte éteri minőséget hoz létre, mely titokzatosságot és mély érzelmeket kölcsönöz. Az ecsetvonások mintha bizonyos sürgősséggel, egy nyers energiával lettek volna felhordva, ami úgy tűnik, megragadja a pillanat múló lényegét.

A modell jellemzői az erő és a sebezhetőség finom egyensúlyával vannak ábrázolva. A művész korlátozott palettát használ, nagyrészt meleg, földes tónusokra támaszkodik, melyek erősítik a portré érzelmi súlyát. Az kompozíció, melyben a fej és a vállak a kép nagyrészét kitöltik, intimitást ad, mintha egy privát pillanatot osztanánk meg a modellel. A portré nem csupán ábrázolás; az emberi állapot felfedezése, egy pillantás a lélekbe.