Én ezt a jelenetet látva mintha a rémálom sűrűjébe csöppentem volna: egy kórház, amelyet lángok emésztenek. A tűz nyers energiája tapintható, a narancs és a piros kaotikus tánca a fojtogató sötétség ellenében. Goya ecsetvonásai merészek és fékezhetetlenek, megragadják az esemény közvetlenségét; a sietős, szinte elmosódott ecsetvonásokkal megfestett, eszeveszett figurák a pokolban rekedtek kétségbeesését közvetítik. Egy fénysugár, talán egy ablakból vagy magából a tűzből, áthatolja a sötétséget, és egy illanó reménysugarat nyújt a kibontakozó tragédia közepette. Szinte hallom a sikolyokat, a tűz ropogását és a szenvedők bús kiáltásait. Az érzelmi súly hatalmas, tanúsága a művész képességének, hogy átadja a háború borzalmait és az emberi szenvedést.