Egy lágy színekből és lebilincselő kifejezésekből álló világban a mű egy figyelemre méltó víziót mutat be a munkásokról, akik a tiszta fehér hóban haladnak át. A figurák kiemelkednek, közösségi ellenállás érzését keltve; az arcukon látszódó idő és munka jelei vonzzák a néző tekintetét. Minden férfi úgy tűnik, hogy majdnem kézzelfogható életerővel lélegzik - izmai megfeszülve, készen állva a feladatra. A színek palettája, amelyet hideg kékek és tompa földszínek dominálnak, egy hideg légkört teremt, amely összemosódik a téli tájjal, fokozva munkájuk érzelmi súlyát. Olyan, mintha a hó kegyetlensége is beszivárogna a lényükbe.

A kompozíció rendezett, de dinamikus, a háttérben lévő figurák olyan elrendezésben állnak, hogy meghívják a nézőt a jelenetbe. A bátor, kifejező ecsetvonások feszültséget és mozgást közvetítenek - mintha a hó körülöttük örvénylene. Ez a munkaábrázolás túlmutat a puszta tevékenységen; megragadja a küzdelem, a testvériség és az emberi kitartás lényegét a természet zord elemeivel szemben. Ez a darab nemcsak Munch formában és színben mutatott mesterségét tükrözi, hanem egy erőteljes megjegyzést is tesz a társadalmi szerepekről és az emberi állapotról a 20. század elején - egy korszakot, amelyet a gyors változások és az ipari fejlődés határozott meg. Minden ecsetvonás a kitartás történeteit suttogja, ösztönözve a nézőt, hogy fontolja meg a munkával, küzdelemmel és a kihívásokban rejlő szépséggel való kapcsolatát.