Két világ határán állva, egy finom rózsaszín ruhában egy nő egy kis zászlót tart; hazájának színei belső élettel lüktetnek. A vászon két részre van osztva, mindegyik fele éles kontraszt. Bal oldalon a mexikói táj meleg tónusai ölelik át a prekolumbián templomot, a nap és a hold felügyeli a jelenetet. A jobb oldalt azonban ipari gépek uralják, kémények halvány, felhőszerű amerikai zászlót bocsátanak ki. A művész ünnepélyes pillantása a miénkkel találkozik, sebezhetősége érezhető környezete durva szimbolizmusa közepette. Tartása mély belső küzdelmet testesít meg, vágyódást a gyökereinek melegére a hideg, mechanikus valósággal szemben, amelyben most él. Alul a gyökerek összefonódnak, összekapcsolva mindkét felet, emlékeztetve minket a rejtett életenergiára, amely minden dolgot összeköt.