A mű egy szürreális és szimbolikus narratívát mutat be; mintha egy álomba tekintenénk. Két láb, élénk színnel festett lábujjkörmökkel, a fókuszpont, egy fürdőkád zavaros vizéből emelkedik ki. Vér csöpög az egyikből, hozzáadva a hátborzongató érintést, ami annyira jellemző. A víz felszíne tükörként szolgál, egy töredékes tájat tükrözve, amelyet furcsa képek sokasága lakik.

Egy miniatűr világot mutatnak be nekünk, ahol egy vulkán kitör az Empire State Building mellett; egy hanyatt fekvő alak lebeg a közelben, éles kontrasztban a többi elemmel. Ez a szépség és az erőszak színhelye, bizonyítva a művész azon képességét, hogy a különböző elemeket egységes, bár nyugtalanító egésszé ötvözze. A művész stílusa azonnal felismerhető, a realizmus és a fantázia keverékével, amely visszhangozza személyes harcait, kulturális identitását és a viharos időket. Az általános érzelmi hatás a melankólia és a lenyűgözés keveréke – az élet összetettségének és az emberi állapotnak a tükröződése.