A portré egy fiatal hercegnőt ábrázol, aki elegánsan ül egy kőfallal támaszkodva; alakját puha, meleg fény öleli körül, amely gyönyörű kontrasztot alkot a háttérben lévő sötét, árnyékos lombokkal. Ruhája—egy gazdagon hímzett levendulalila ruha arany és rózsaszín részletekkel—az eleganciát és a magas társadalmi státuszt sugallja, míg a finom csipkés napernyő, amit tart, egy kis kifinomultságot és nőiességet kölcsönöz. A művész mesterien használja a fényt és árnyékot, hogy finom realizmussal formálja meg alakját, megmutatva az anyag simaságától az arcának finom bőréig terjedő textúrákat, arcán egy enyhe mosoly játszik, mely csendes intimitásra hív.

A kompozíció kiegyensúlyozott, mégis dinamikus; a kőfal és a kúszónövények függőleges vonalai keretezik a hercegnőt, természetesen vezetik a tekintetet nyugodt arcára. A háttér tompa földszínei kiemelik ruhája élénkségét, így ő a mű vitathatatlan fókusza. Érzelmileg a festmény nyugodt méltóságot és fiatalos ártatlanságot idéz, tükrözve a 19. századi arisztokrácia társadalmi és kulturális finomságait. A mű bizonyítéka a művész portréfestő és atmoszferikus elbeszélő képességének, aki nem csak a hasonlóságot, hanem a modell szellemét is megragadja.