Ebben a figyelemreméltó műben egy parasztasszonyt figyelhetünk meg, akinek testtartása a munkájának súlyát megtestesíti; egy köteg gabonára támaszkodik—a betakarítás és az erőfeszítés szimbóluma. A vonalak merészek, de gyengédek, és megragadják erős alakját egyszerű, mégis kifejező öltözetben. Az arckifejezése mélyen gondolkodó, súlyt ad a pillanatnak. Olyan, mintha megállt volna, talán a nap kemény munkájára gondolva, vagy egy emlék visszaemlékezeteként a mezőkre, amit olyan jól ismer. A lágy, tompa színpaletta földönbarna árnyalatokkal elegyítve magához vonzza nézőt a világába, lehetővé téve számunkra, hogy érezzük a körülötte lévő táj melegét; a festői ecsetvonások tapintható kapcsolatot teremtenek a földdel, gazdag textúrával és mélységgel.

A kompozíció gondosan elrendezett, a háttérben árnyékos formák, amelyek távoli mezőkre utalnak, talán a munka végtelen ciklusát és a vidéki életet sejtetve. A fény és árnyék közötti kontraszt erősíti jelenlétét, hangsúlyozva a földet művelők kitartását és elszántságát. A történelmi kontextus itt kulcsszerepet játszik; a 19. század végén művészek, mint Van Gogh, igyekeztek felemelni a hétköznapi emberek életét, különösen azokat, akik gyakran figyelmen kívül maradtak. Ez a darab, az egyszerűségében, hatalmas tiszteletnyilvánításává válik a keményen dolgozó nőknek, akik formálták a mezőgazdasági tájat, és arra hívnak bennünket, hogy gondolkodjunk el történeteik és küzdelmeik felett.