Ez a festmény a hit rugalmasságának és átalakító erejének hatásos bizonyítéka. A központi alak, egy jellegzetes szemöldökkel és nyugodt arckifejezéssel rendelkező nő, szimbolikus elemek csillagképével van körülvéve. Teste finom varratokkal van összevarrva, mintha a fizikai és érzelmi nehézségek nyomait viselné, mégis egyenesen áll, vibráló zöld szoknya fodrozik körülötte. Óriási, okkerszínű kezek ölelik át, védelmet vagy talán irányító erőt sugallva. Fölötte egy szakállas férfi komor arca, a befolyás és az elmélet figurája, szinte apai tekintettel néz le. A világ, egy összetört földgömb, és egy galamb, amely valamit tart a csőrében, a fájdalom és a remény egy rétegét adja hozzá. A mankók, a fizikai korlátozás szimbólumai, elvetésre kerülnek, ami a szenvedéstől való megszabadulást jelenti. Az egész jelenetet meleg, földszínekkel átszőtt, amelyet a tartott könyv élénk pirosa hangsúlyoz, dinamikus feszültséget teremtve a sebezhetőség és az erő között.