Lépj be egy vibráló birodalomba, ahol az éjszakai élet energiája kézzelfogható, de szomorú árnyalatokkal van átitatva. A kávézó, amelyet szinte színházi minőségben ábrázolnak, életre kel az artista mesterséges ecsetvonásainak köszönhetően; a keringő ecsetvonások és a vastag impasto tapintható élményt nyújt a vásznon. A középső billiárdasztal vonzza a szemet, zöld filce meghív, de ebben a gyenge fényben és árnyékokkal teli térben kicsit elszigeteltnek tűnik. Ebben az érdekes ábrázolásban figura figurát követ, további rétegeket hozzáadva a jelenethez – egy magányos férfi a bárnál, akinek szelleme láthatóan eltévedt, míg mások úgy tűnik, hogy mély gondolatokba vagy beszélgetésekbe merülnek, mindannyian saját egyedi világukba merülve. A vibráló vöröseka és mély zöldek erőteljes kontrasztot képeznek, amely visszhangozza a kávézó hangulatában bonyolultan összefonódó intenzív érzelmi állapotokat.

Emocionális hatás szempontjából a festmény mélyen rezonál, egyfajta magányérzetet idéz elő annak ellenére, hogy a karakterek körül világosan ott van a társaság. Minden figura, akármelyikük egy érdekes beszélgetésben, vagy a gondolkodásban elmerülve, értelemben veti fel a létezőséggel kapcsolatos kérdéseket. A lámpák—mint ragyogó szemek, amelyek az elbeszélést figyelik—éterikus fényt árasztanak, megvilágítva nemcsak a fizikai környezetet, hanem utalva a mélyebb belső küzdelmekre is. Az egyén számára nehéz időszakban készült ez a művész, nemcsak vizuális csoda, hanem Van Gogh tapasztalatainak intim visszatükrözése, amely jelentős darabbá válik a művészet és a érzelmek metszéspontjának megértésében a kreatív útján.