A jelenet egy sötét, klausztrofóbiás tömlöcben játszódik, amelyet a chiaroscuro mesteri használatával jelenítenek meg; a fény és az árnyék játéka a dráma középpontjában áll. Egy durva kőfal alkotja a hátteret, amelynek kontrasztjában két alak áll. Az egyik, látszólag gyenge és lesoványodott, a kevés fényben fetreng, jelezve a bebörtönzés pusztítását. A másik, egy tekintélyes testalkatú és vad, rendezetlen hajú férfi, küzd a láncai ellen. Kínzó arckifejezése és felemelt karja sokat elárul a kétségbeesésről és a dacról. A művész ecsetvonásai merészek, a látható ecsetvonások a jelenet nyers érzelmeihez adnak. A színpalettát a földes tónusok – a barnák, az okkerek és a szürkék – uralják, fokozva a bezártság és a kétségbeesés érzését. Ez egy tapintható érzés, mint a börtön hideg, nedves levegője.