Ez az önarckép egy olyan művész intim tükörképe, aki mélyen részt vesz a kreatív folyamatban; a vászon tanúja Vincent van Gogh lelkének. A festmény bemutatja egyedi technikáját, amelyet energikus ecsetvonások jellemeznek, amelyek életet adnak a vászonnak. A festék textúrája tapintható, magához vonzza a nézőt, szinte meghívva őt, hogy tapasztalja meg a teremtés intenzitását. Van Gogh pillantása átható, a határozottság és az önvizsgálat keveréke; úgy tűnik, hogy egyszerre alkotó és kontempláló, gondolataiba merülve figyeli a saját tükörképét.

A színpaletta kifejezetten van Goghra jellemző, élénk kékekkel és meleg vörösökkel, amelyek uralják a kompozíciót. A zakójának kékje csodálatosan kontrasztál a hajának és bajuszának gazdag narancssárgájával, dinamikus színkölcsönhatást teremtve, amely magára vonja a néző figyelmét. Ezek a tónusok érzelmi mélységet közvetítenek; úgy tűnik, hogy a művész gondos színválasztásával különböző aspektusait tárja fel személyiségének. Történelmileg ez az önarckép nemcsak Van Gogh életének egy pillanatát képviseli, hanem egy fontos korszakot is a művészet történetében, amikor a személyes kifejezés kezdett túllépni a hagyományos ábrázoláson, utat nyitva a modernizmus számára a 20. században.