Ebben a kiváló műben egy folyó fehér ruhát viselő nő elegánsan ül egy fából készült széken; tekintete egyszerre hívogató és kontemplatív. A ruhájának lágy drapériája, amely a klasszikus eleganciát idézi, magára vonja a figyelmet, lehetővé téve a néző számára, hogy értékelje a fény és árnyék finom játékát a szöveten. Világos haját lágy göndör fürtökben viseli, finom vonásait keretezve ezzel átmelegítve és lágyan árasztva. Bal kezében egy darab anyagot tart, talán emlékeztető a szülői kötelességeiről, míg a testbeszéde nyugodt magabiztossággal rezeg. Jobb oldalán egy kis bölcső finoman integrálódik a jelenetbe, sugallva a családi köteléket - talán a gyermek, akit gondoz, benne fekszik.

A művész által választott lágy színpaletta fokozza az intim légkört, főként finom fehér, krém és világosbarna színeken alapulva. Ezek a színek nemcsak nyugalmat sugallnak, hanem hangsúlyozzák a téma tisztaságát és anyai báját is. David ecsetvonásai gazdagok textúrát illetően; a lágy anyagok élénksége finoman kontrasztál a szék szilárdabb kontúráival. Ez a kontraszt harmonikus kompozíciót teremt, amely a nézőt ebbe az intim pillanatba vonja. Amikor ezt a műalkotást szemléljük, emlékeztet arra, hogy a 18. század végén milyen társadalmi értékek uralkodtak, amikor az anyaságot ünnepelték, és a nőket erő és gyengédség lényeként tekintették, akik táplálták mind a lakást, mind a szívet.