Wellington herceg lovas portréja tekintélyt parancsoló jelenlétet sugároz, amelyet drámai módon ragadott meg a művész. Goya mesteri ecsetvonásai a ló és a lovas energikus ábrázolásában nyilvánulnak meg, formáik viharos és kifejező hátterükből emelkednek ki. A színek, főként a földszínek és a mélykékség, erős kontrasztot alkotnak, erősítve a mozgás és az erő érzetét. A herceg tekintete, a nézőre szegezve, magabiztosságot és tekintélyt sugároz. Az általános légkör a burkolt cselekvés és a történelmi súly, felidézve a vezető szellemét, aki készen áll bármire. Szinte hallani lehet a szelet, érezni a ló patáit a talajon.