Ebben a bájos műalkotásban két gyermek egy nyugodt pillanatban van a tengerparton, játékuk gyönyörűen keveredik a lábaikra csapó lágy hullámokkal. Az egyik gyermek, széles karimájú szalmakalapban, lehajol, látszólag elmerülve a víz és a homok érzésében a bőrén. A másik gyermek ül, kontemplatív kifejezéssel az arcán, keze finoman érinti meg a víz felszínét, mintha a tengerrel beszélne. A napfény táncol a felszínen, csillogó hatást keltve, ami fokozza a melegség és ártatlanság érzését a jelenetben.

A művész egy élénk, de lágy színpalettát használ; a víz különböző kék árnyalatai ellentétben állnak a gyerekek sápadt bőrszínével, megtestesítve a nyár örömét. Minden ecsetvonás folyékony és kifejező, dinamikus minőséget adva a környezetnek. Majdnem hallani lehet a gyerekek nevetését és érezni a frissítő szellőket, amelyek kísérik ezeket a játékos nyári napokat. A színek lágy keveréke is álomszerű minőséget evokál, emlékeztetve a kincsként őrzött gyermekkori emlékekre, amelyek velünk maradnak mindörökké.