Szemem előtt két nő áll, tekintetük félrefordult, mégis egy kimondatlan megértés köti össze őket. A művész ügyessége a bőrük tónusainak ábrázolásában figyelemre méltó, a fény és az árnyék finom tartományát ragadja meg. Az előtérben lévő nő feltűnő kék ruhát visel, a fodros gallér finom kontrasztot alkotva a szövet mélységével. Mellette a másik nő lágyabb sárgában van, jelenléte éppoly meggyőző.

Mögöttük a lombkorona buja háttere élénk atmoszférát teremt. Pillangók libbennek a levelek között, játékos érintést adva. A kompozíció kiegyensúlyozottnak tűnik, az alakok zökkenőmentesen integrálódnak a természeti környezetbe. Csendes intimitás érzése van, egy megosztott pillanat, ami meg lett örökítve az időben. Enyhe melankóliát érzek, a kapcsolódás vágyát. Ez a festmény több mint egy portré; bepillantás a művész világába és az érzelmekbe, amelyek formálták látomását.