Ez az eleven kompozíció egy drámai pillanatba kalauzol két alak között, egy sziklás tengerparti háttér előtt. A férfi határozott jelenléttel emeli fej fölé hajlított szablyáját, mely mozdulat tele van feszültséggel és erőszak lehetőségével; míg a nő, akit bonyolult ölelésben tart, egyszerre látszik ellenállónak és beletörődőnek. Gazdagon színezett, áramló ruháik — mély narancs, kék és bíbor árnyalatokban — a fényt megragadva, lazább ecsetvonásokkal hangsúlyozzák a mozgást és az érzelmeket. A bal oldali sötét sziklák élesen kontrasztálnak a jobb oldali világos éggel és tomboló tengerrel, erőteljes fény-árnyék játékot hozva létre.

Delacroix művészi megoldása, a laza, mégis szándékos ecsetkezelés életre kelti a jelenetet; a rétegzett, texturált festék megragadja a pillanat nyugtalan energiáját és az alattomos érzelmi feszültséget. A kompozíció ügyesen egyensúlyoz a dinamizmus és az intimitás között, a szereplők központi elhelyezése mellett is erősen reagálnak a durva természetes környezetre. A földszíneket élénk kék és arany akcentusokkal vegyítő paletta fokozza a történelmi és egzotikus hangulatot, utalva a 19. században népszerű orientalizmus témáira. Az érzelmi hatás intenzív — a néző szinte hallja a hullámok csobogását és érzi a szenvedély és veszély találkozását ebben a megindító képtábla jelenetben.