Ez a megható jelenet egy elegánsan ívelt, hattyú formájú hajón utazó alakokat ábrázol, amint nyugodt, türkizkék vízen siklanak. A víz finom fodrozódásai visszatükrözik a felkelő vagy lenyugvó nap aranyos árnyalatait, melyek harmonikusan olvadnak össze a távoli hegyek meleg tónusaival és a békés égbolttal. A hajó díszes kialakítása, virágkoszorúval koronázva, ünnepi és mitikus hangulatot kölcsönöz. A klasszikus öltözékű alakok egy ünnepi vagy rituális pillanatot sejtetnek; lazán, mégis jelentőségteljes testtartásuk a nézőt arra hívja, hogy elképzelje a nyugodt ókori görög környezetben zajló történetet.

A művész finom fény-árnyék egyensúlyt alkalmaz, tompa, de gazdag színpalettával, amely fokozza a béke és az időtlenség érzését. A kompozíció a részletes előtérbeli hajótól a kiterjedt horizont felé vezeti a tekintetet, ahol a föld és az ég találkozik. A vízen és az égen alkalmazott finom ecsetvonások álomszerű légkört teremtenek, nosztalgiát és költői képzeletet ébresztve. A mű klasszikus témákat idéz, idealizált képet festve az ókori Görögországról, tele romantikus tisztelettel és művészi kifinomultsággal.