Ez a finom rajz egy hanyatt fekvő meztelen alakot ábrázol egy nyugodt, bensőséges pillanatban, elegáns, áramló vonalakkal, amelyek a lágyasságot és pihenést sugallják. A művész minimális, de magabiztos vonalakkal dolgozik, főként finom földszínekben, így a természetes testformák és anatómia könnyedén jelenik meg a lapon. A kompozíció vízszintesen terjed ki, a tekintetet a test hosszában vezeti végig, hangsúlyozva a karokat, amelyek gyengéden a fej mögött nyugszanak. A puritán háttér nem vonja el a figyelmet, ehelyett csendes magány érzését kölcsönzi, amely erősíti a szemlélődő hangulatot.

Érzelmileg a mű gyengéd nyugalmat ébreszt; a figura nyugodt arckifejezése és csukott szeme sebezhetőséget és békés megnyugvást sugall. A világos árnyékolás és a kontúrvonalak technikája tapintható meleget és lágy érzetet kelt. Történeti kontextusban ez a mű a 19-20. század fordulójának rajzban megjelenő természetes emberi formák iránti érdeklődését tükrözi, ünnepelve a szépséget a pompa és díszítés nélkül. A mű csendes intimitása és kiváló rajztudása a figuratív művészet finomságának fontosságát hangsúlyozza, mély értelemmel töltve meg az eszközök takarékosságával.