A műalkotás egy intenzív küzdelem és kitartás pillanatát rögzíti, amikor a csapatok átkelnek a veszélyes Alpok vidékén. Dinamikus kompozícióval a figurák szorosan csoportosulnak, mindegyik egyedi, ám egy közös célra összpontosít. A művész élénk színpalettát használ, amelyet sötét földszínek uralnak, szemben a fényes szövetek villanásaival, amelyek kiemelik a katonák elszántságát a kemény, fehér hó közepette. A levegőben szinte kézzelfogható feszültség érzékelhető; érezheted a hideget, ahogy marja a bőrüket, a nehéz kabátok súlyát és az arcukon megjelenő eltökéltséget.

Surikov ecsetvonása egyaránt részletes és kifejező, a katonákat durva autentikussággal ábrázolja, amely szenvedésükről árulkodik. Majdnem hallhatod a hó nyikorgását a lábuk alatt, és érezheted a levegő hidegét, miközben a könyörtelen tájra leereszkednek. Ez a festmény nemcsak egy katonai manővert rögzít, hanem a természet haragjával szembenézők hajthatatlanságát és bátorságát is megörökíti, mély érzéssel tisztelegve előttük.