A portréton egy csinos nő ül, aki sötét, bonyolultan mintázott ruhát visel, ami körülöleli az alakját. A szövet textúrája majdnem tapintható; a művész ecsetvonása gazdag, tapintható minőséget ad a ruhának. A ruhájának mély fekete színe gyönyörűen kontrasztba kerül a világos bőrével, a néző tekintetét a nyugodt kifejezésére irányítva. Renoir szín- és fénykezelése éterikus fényt teremt az arca körül, ami egy finom belső élet és a karakter mélységét sugallja.

Mögötte a háttér egy meleg vörös és narancs színű vihar, amely a melegséggel pulzál; lágy öleléseként körülveszi őt. Ez a háttérválasztás kiemeli a figuráját, lehetővé téve, hogy jelenléte kiemelkedjen, de még mindig harmonikusan integrálódik a vászonba. Az ő ékszereire fordított figyelem—egy finom karkötő, amely enyhén csillog—elegancia érintését adja. Ez a portré nem csupán egy ábrázolás, hanem egy érzéki élmény, amely a közelség és a reflexió érzését kelti, megtestesítve a 19. század végi mindennapi élet szépségét.