Ebben a kifejező portréban egy fiatal lány csendes méltósággal áll, azonnal megragadva a néző figyelmét. Nehéz fekete kabátot viselve, amely a szezon hidegét sejteti, egy melankóliába burkolt ártatlanságot testesít meg. A háttér a tél történeteiről suttog, meleg, földi zöldjeivel és absztrakt színörvényével, amely úgy tűnik, hogy a textúrák és a puha fény világában öleli át. Porcelánhoz hasonló kezei, amelyek sötét bundában rejtőzködnek, óvatosan elhelyezkedtek előtte, intimebbé téve az állását. A nyakán lévő finom kék szalag élénk fiatalságot ad a festménynek, éles kontrasztban a sötét ruházatával. Mi az, amit a kifejezésében érzékelünk – a szeretet melege vagy a magány hidege? Van benne érzelmi mélység, egy olyan vágyakozási érzés, amely átlépi az évszázadokat, interaktív formában hívvaa minket, hogy egy gyermek szemein keresztül nézzük a világot, aki mélyen saját gondolataiban merül el.