A festmény két nő közötti csendes beszélgetés pillanatát ragadja meg, akik egy fa kerítésnek támaszkodnak. A jelenet intimnek tűnik, mintha egy privát eszmecserébe csöppentünk volna. Az ecsetvonások lazák és texturáltak, a impresszionista stílus jellegzetességei, lágy, diffúz minőséget kölcsönözve az alakoknak és a háttérnek. A napfény átszűrődik a leveleken, zöld és barna árnyalatokkal festve a jelenetet, nyugalmat és melegséget keltve. A nők egyszerű, mindennapi ruhákba öltöztek, ami vidéki környezetre utal. Tartásuk és gesztusaik sokat elárulnak, egy közös titokra vagy egy kapcsolódási pillanatra utalva.

A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott, a kerítés erős függőleges elemként működik, amely vonzza a tekintetet. A művész színkezelése finom, de hatásos, a kék, zöld és barna tompított tónusai dominálnak a palettán. Az összhatás lágy realizmus, amely arra invitálja a nézőt, hogy álljon meg egy pillanatra, és elmélkedjen a mindennapi élet egyszerű szépségén.