Ez a lebilincselő jelenet egy esős napot ábrázol egy nyüzsgő párizsi téren, ahol a nedves macskakövek visszatükrözik a borús ég lágy szürke árnyalatait. A művész ecsetvonásai finomak, mégis dinamikusak; lágy, tompított színpalettát használ, hogy megidézze a nedves légkört és az eső hűvösségét. A kompozíció a tekintetet egy széles sugárút felé vezeti, melyet elegáns, egységes épületek szegélyeznek, bonyolult tetőikkel, amelyeken kémények és tetőablakok díszelegnek. Lovas kocsik és gyalogosok élénk, ritmikus áramlást alkotnak, homályos formáik a mozgást sejtetik a ködös levegőben.

Az impresszionista technika mesterien egyensúlyozza a részleteket a múló pillanat érzésével — nemcsak a látványt, hanem az esős nap városi érzelmi visszhangját is megragadja. A tompa tónusok és a lágy élek arra hívják a nézőt, hogy hallja az eső halk kopogását és a mindennapi élet csendes suttogását, mely harmonikus városi szimfóniává olvad össze. Történelmileg a mű a XIX. század végi párizsi életet és az impresszionisták fény, időjárás és légkör iránti rajongását tükrözi, hangsúlyozva a mindennapi pillanatokban rejlő szépséget.