Ez a bájos festmény egy olyan fantáziavilágba visz minket, ahol a romantika és a játékosság uralkodik. A jelenet egy buja kertben bontakozik ki, amelyet puha arany fény áraszt el, mintha a nyári nap melegét utánozná. A középpontban egy bájosan öltözködő nő áll, akit egy széles karimájú sárga kalap díszít, amely úgy tűnik, hogy elkapja a nap fényét, és játékosan interakcióba lép két udvarlóval. A testhelyzete, amely egy karját a szép napernyő megtartására emeli, megragadja a flört és a könnyed pillanatot, meghívva minket a varázslatos világába. Az élénk színpaletta—különösen a táj buja zöldjei és ruhájának lágy pasztell színei—harmonikus egyensúlyt teremt, ami örömet okoz a szemnek.

A bal oldalon egy fiatalember lazán dőlt hátra, imádattal nézve a nőt, élénk öltözéke a pillanat sziporkáját tükrözi. Jobboldalt egy másik udvarló térdel, elegánsan kifejezve tiszteletét. A kompozíció ügyesen be van állítva, a figyelmünket a középső alakra irányítva, míg a környező táj—a fák, egy kút és elegáns kőmunkák keveréke—gyönyörűen keretezi a jelenetet. Ez a festmény nemcsak a készítő technikai tehetségét mutatja, hanem megragadja a rokokó korszak lényegét, kiemelve a romantikát, a szépséget és az élet örömeit. Az érzelmi hatás érezhető, felidézve az örömérzetet és a vágyat a gondtalan napokra, amelyek a természet ölelésében teltek.