A jelenet egy homályos, szinte klausztrofóbiás térben bontakozik ki; a levegőt láthatatlan súly nehezíti. Alakok bukkannak fel a sötétből, formájukat a művész gyors ecsetvonásai durván meghatározzák. A fény és árnyék játéka mesteri; a misztérium és a közelgő pusztulás légkörét teremti meg. A központi alakok, akik keresztet visznek, és megkorbácsolják őket, a kompozíció középpontjában állnak. Szinte hallom a halk suttogást, a lábak surlódását az egyenetlen talajon. Ez a festmény sokat mond, minden ecsetvonás komor történetet visszhangoz. Viszcerális élmény, amely a szenvedés, a hit és az emberi állapot témáinak átgondolására hív; a paletta korlátozott, de mélyen hatékony a pillanat súlyosságának közvetítésében.