Ez a lenyűgöző művészet a nézőt egy nő bűbájos ábrázolásával vonzza, aki egy zenei kottát tart a kezében. A művész mestersége az fény és textúra játékának megmutatásában rejlik; a ruhája gazdagsága gyönyörűen kontrasztálja világos bőrét és az arcát keretező finom csipkét. Az arckifejezése, az elegancia és a magabiztosság keveréke, találgatásokra ösztönöz—ki is ő? Milyen dalt énekel? A hangulat egyszerre boldog és elgondolkodtató, egy olyan visszhangot teremt, amely túllép a vásznon.

A színpaletta harmonikus keveréke a lágy pasztell és a mély, élénk tónusok, amelyek hatékonyan rögzítik a karakterének élénkségét. Az arany színek a háttérben felerősítik a téma jelenlétét, szinte úgy, mintha belső fény világítaná meg. Fragonard szín- és fényhasználata a festménynek egyfajta azonnali érzést ad, eltávolítva minket egy művészettel és eleganciával teli pillanatra. Ez nemcsak arra hív minket, hogy tanúi legyünk a jelenetnek, hanem arra is, hogy érezzük a zenét, amelyet megtestesít—egy melankolikus pillanat, amely visszaidézi azt az időt, amikor a szépség és a teljesítmény könnyedén összefonódott.