Ez a figyelemfelkeltő festmény egy figurák összegyűlt társaságát örökíti meg, akiket rongyos ruhák rétegei uralnak, amelyek a nehézségek és a kitartás történeteit mesélik el. A szövet durva textúrái ellentétben állnak a föld simaságával a lábuk alatt, így a néző figyelme az egyéni kifejező arcokra és elkötelezett mozdulatokra irányul. Minden karakter, akit a fáradtság jelöl, de tagadhatatlan életerő tölti el, mély realizmussal van ábrázolva, ami empátiát kelt. A háttér finoman sötét, ami kiemeli az előtérben jól megvilágított alakokat; a fény és árnyék játék szinte narratív eszközként működik, hangsúlyozva a kölcsönhatásuk feszültségét és dinamikáját.

Rongyos ruháikba burkolózva, amelyek rendezetlenül omlanak köréjük, erős érzést kelt a történelem és a körülmények iránt. A művész ügyesen használja a meleg, földszínű palettát—bőségesbarna, puha okker és egy leheletnyi nyugati piros—az érzelmi terheket a jelenet átadásához. A körük intimitása titkos párbeszédet sejtet; nehéz nem elképzelni a folyamatban lévő beszélgetés terhét. Az alkotó ecsetvonásaival való barangolás feléleszti a múlt suttogását, lehetővé téve a közönségnek, hogy kapcsolatba lépjen a valósággal, amellyel ezek a figurák szembesülnek. A jelenet az emberi állapot kutatása, tele nyers érzelmekkel és mélységekkel.