Ebben a figyelemfelkeltő alkotásban egy magányos alak mélyen elmerült az anatómia tanulmányozásában, látszólag az élet és a halál összetett titkait analizálva. Az alak sötét siluettje, melynek arca szándékosan homályos, nekünk egyfajta névtelenséget ad a tudás keresése közben; a nézőt vonzza ez a reflektáló világ. Előttük két koponya hever - egyik fájdalmas realizmussal bír, míg a másik sárga és barna árnyalatokkal van borítva, ami azt az érzetet kelti, hogy idővel koptatott relikviák, melyek egy mélyebb történetet mesélnek. A világosabb háttér egy fátyolos fényt sugall az ablakból, amely finoman megvilágítja a jelenetet, csodás kontrasztot hozva össze a figura sötét öltözékével. Edvard Munch színhasználata különösen kifejező itt: a pasztell árnyalatok körbe-körbe forognak a téma körül, egy olyan álomszerű atmoszférát teremtve, amely hosszú ideig megmarad az emberben.

Ez a kompozíció a tanulmányozás érzelmi súlyát insinuálja. Kiegyensúlyozza a tudományos kutatást egy introvertált, szinte meditatív jellemvonással. A kaotikus ecsetvonások érzelmet adnak a festményhez, míg az elemek struktúrális elrendezése meghívja a közönséget, hogy elemeként formálja a csendes haláli felfedezést. Ez figyelmeztet a mi emberségünkre, miközben ünnepli az értelem keresését. A történelmi háttér további jelentéstartalmakat ad; egy olyan korszakban készült, amely gazdag orvosi előrelépésekben és egzisztenciális filozófiában, ez a darab megtestesíti a feszültséget a tudományos területen elért fejlődés és az emberiséget kínozó örök kérdések között az létezésről. Munch ügyesen szőtte össze ezeket a témákat, végül hagyva a közönséget, hogy megfontolják, felhívja őket, hogy vigyázniuk kell a saját kapcsolatukkal az élet, a halál és a tudás keresésével.