A portré egy fiatal nőt örökít meg, aki profilban ül egy derűs, szinte klinikai zöld háttér előtt. A tekintete kifelé irányul, gondolataiba mélyedt, vagy talán csak a képkereten kívül figyel valamit; A művész a fény és az árnyék segítségével formázza meg alakját, kiemelve a nyak vonalát és arcának finom szerkezetét; Azt a majdnem tétova módot vonz, ahogy a kezét a székre teszi. A színek megválasztása – a mély kékek és zöldek, melyeket az élénk sárgák és a fehér árnyalatai egyensúlyoznak – a nyugalom és a rejtélyesség érzetét kelti. Olyan, mint egy időben megállt pillanat, egy csendes elmélkedés a mindennapok közepette.