A szemek ünnepe bontakozik ki egy vibráló piros terítőn; ez egy kompozíció, amely az élettől robban. A buja, rózsaszín hortenziák dominálnak, terjedelmes virágaik átlátszó vázából ömlenek. Közöttük élénk narancssárga nasturtiumok váltakoznak, amelyek a tüzes kontrasztot adják. Egy fehér teáskanna, sima és elegáns íveivel, egy kis csésze és csészealj mellett áll őrt. Egy szelet sütemény hívogatóan pihen a makulátlan fehér terítőn, egy kés átlyukaszt egy másik adagot. A virágkompozíció mögött egy feltűnő háttér élénken festett arcot és stilizált figurákat mutat be, ami a színháziság érzetét sugallja. A jelenetet lágy, diffúz fény árasztja el, amely kiemeli a textúrákat – a bársonyos szirmokat, a sima porcelánt, a sütemény durva felületét. Ez egy csendélet, amely minden más, csak nem mozdulatlan; csendes, szinte tapintható energiával zsong, a mindennapok ünnepévé átváltozva valami rendkívülivé.