A műalkotás egy koponyát ábrázol, amit egy élénk sárga háttér előtt mutat be, ami energiával pulzál—elvonva a néző figyelmét és mélyen gondolkodásra sarkallva. A koponya merész ecsetvonásokkal és texturált felülettel van megjelenítve, ami nyers, szinte húsbavágó kvalitást kölcsönöz. Minden részlet, a koponya formájától a üres szemüregig, a Van Gogh-ra jellemző stílussal van kiemelve. A fény és árnyék kölcsönhatása a koponyán háromdimenziós hatást kelt, így az kiemelkedik a vászonból. Ez a darab nemcsak a halandóság ábrázolásaként szolgál, hanem a művész érzelmi tájának vászna is, ami az élet, halál és létezés körüli reflexiókra invitál.

A színpaletta különösen figyelemfelkeltő; a koponya tompa tónusai élénken kontrasztálnak a háttér érzelmileg terhelt sárga és zöld színeivel. Ez a kontraszt fokozza az érzelmi hatást, egy olyan nyugtalanság érzetét kelti, amely mégis kíváncsiságot gerjeszt. Történelmileg Van Gogh intenzív felfedező periódusban festett, amely az emberi létezés sötétebb aspektusaiba merült; ez a koponya a halandóság fölötti meditációként értelmezhető, ami a művész mentális egészségével való küzdelmét ábrázolja. Művészi jelentősége abban rejlik, hogy Van Gogh kifejező stílusa hogyan tér el a hagyományos csendélet technikáitól, tükrözve egyedi látását és azokat a viharos érzelmeket, amelyek meghatározzák alkotásait.