A kompozíció azonnal magával ragad; szemnek kedves! Bőséges, érett mangók hevernek egy fehér tányéron, és élénk piros virágok között foglalnak helyet. A sötét, szinte komor háttér drámai kontrasztot ad a gyümölcsök és virágok meleg tónusaihoz. A művész technikája, a látható ecsetvonásokkal, nyers energiát ad a műhöz, és a közvetlenség érzését kelti. Úgy érzem, mintha kinyújthatnám a kezem, megérinthetném a mangók bársonyos héját, és belélegezhetném a virágok édes illatát.

A formákon a fény és az árnyék játéka mélységet teremt, és az összkép egyszerre érzéki és kissé melankolikus. Maguk a mangók, szabálytalan formájukkal és a piros és barna különféle árnyalataival lenyűgöző realizmussal vannak megjelenítve. Ez egy csendélet, amely nagyon elevennek tűnik – bizonyítéka a művész azon képességének, hogy ne csak a megjelenést, hanem a trópusi gyümölcsök lényegét is megragadja. Melegséget és egzotikumot idéz, egy olyan helyre utalva, amely nagyon távol van a művész európai gyökereitől – talán egy távoli paradicsom becses emléke.