Ez a mű egy élénk csendéleti jelenetet ábrázol, mely a mindennapi élet nyugodt bensőségességét hordozza magában. Egy masszív teáskanna nyugodtan pihen egy gondosan megfestett fehér terítőn; mellette érett gyümölcsök vannak szétszórva, szinte véletlenszerűen. A kanna kékesszürke fényes felülete kontrasztot alkot a közeli mangók meleg sárga és zöld árnyalataival, miközben egy fa kanál nyugszik mellette, mintha hívogatná a nézőt ebbe az intim pillanatba. A háttérben stilizált sárga virágok és egy magas váza egzotikus és misztikus hangulatot kölcsönöznek a képnek, mélyebb narratívát sejtetve.

Az ecsetkezelés kiegyensúlyozottan mozog a merészség és a lágyaság között; a kompozíció ügyesen bánik a térrel és az egyensúllyal. A gazdag színpaletta — élénk kékek, ragyogó sárgák, mély zöldek és az asztal valamint a gyümölcsök lágy barna tónusai — dinamikus vizuális ritmust hoz létre, melegséget és földközeli szépséget sugározva. Érzelmi hatásában a nyugodt szemlélődéstől a mindennapi tárgyak egyszerűsége iránti gyengéd kíváncsiságig terjedhet. A mű a 19. század végén készült, és a posztimpresszionizmus jellegzetességeit mutatja, különösen a színek és formák szimbolikus használatában, jelezve a művészeti irányzat elmozdulását a szubjektív percepció és érzelem kifejezése felé a csendéletben.