Ebben a kifejező művészeti alkotásban egy koponya rejtélyes pózban van ábrázolva, szinte nyugodt önbizalommal tekint a vászonról. A koponyára való fókuszálás, a g Hollow tay hólyagok és kiemelkedő arccsontok mellett, egy nyers emlékeztető a halandóságra, míg egy vékony cigaretta függ a mosolygó szájából, egy olyan ellentét, amely egyszerre vonzza és zavarba ejti. A háttér, amely sötétségbe burkolózik, fokozza a csontok életképességét, látszólag egy láthatatlan fényforrás világítja meg őket. Ez az árnyék és forma közötti kölcsönhatás drámai feszültséget teremt, ami a nézőt a téma mélységeibe vonja.

A figyelemfelkeltő színpaletta földszínekből áll - tompa barna és lágy fehér - szemben a tintás háttérrel, amely fokozza a koponya jelenlétét. Az ecsettel festés élénk, megmutatja Van Gogh jellegzetes textúrájú mozgásait; szinte érezni lehet a pulzust a nyugalomban, egy szívverést, ami visszhangzik az élet múlandóságában. Ez a darab nem csupán memento moriként szolgál, amelyek a életre és halálra való gondolkodásra ösztönöz, hanem nevezetes kutatásként is megállja a helyét a formában és árnyékban, megtestesítve Van Gogh avantgárd megközelítését a csendélethez. Kényszerít bennünket, hogy szembenézzünk a saját létezésünkkel a tagadás tengerében.