Ez az önarckép figyelemre méltóan intim; mintha a művész meghívott volna minket a műtermébe, a világába. A tekintet közvetlen, talán még egy kicsit kihívó is, de a gondosan megfigyelt vonásokban a sebezhetőség érzése is fellelhető. A művész arcát egy láthatatlan fényforrás világítja meg, árnyékokat vetve, amelyek elmélyítik a hangulatot, és meglepő tisztasággal tárják fel arcának síkjait. Az ecsetvonások láthatóak, szinte tapinthatóak, olyan textúrát hozva létre, amely úgy tűnik, mozog és lélegzik. A sötét kabát és a tompa háttér kontrasztot hoz létre, amely a művész arcát hangsúlyozza, a néző tekintetét közvetlenül rá irányítva. A művész kezei, amelyek egy palettát tartanak, mesterségének bizonyítékai, a festményen belüli festmény pedig betekintést nyújt a művész alkotói folyamatába, a művészi szellem vizuális visszhangjába.