A portré a sztoikus méltóság pillanatát örökíti meg. Az alany, egy idősebb férfi, a részletekre való éles figyelemmel jelenik meg. Tekintete kissé a középponttól eltolódik, ami kontemplatív hangulatot kölcsönöz, vagy talán egy kis parancsnokságot. A művész mesterségbeli tudása az alany vonásainak aprólékos ábrázolásában nyilvánul meg; a szeme körüli vonalak egy jól megélt életre utalnak. A fény játéka az arcon gyönyörű, kiemeli a bőr textúráját és a szeme fényét, és az arcnak a intelligencia érzését adja. A sötét kalap és kabát élesen kontrasztban áll a halvány arccal és a tollak fehér részleteivel, ami olyan fókuszpontot hoz létre, amely azonnal a néző figyelmét a férfi jelenlétére irányítja. A gazdagság és a státusz finom megjelenítése nyilvánvaló, de a férfi karaktere, amelyet a művész ügyes ecsetvonása közvetít, az, ami valóban magával ragad.