Egy erkélyről egy nő egy pásztori jelenetet szemlél, egy tájat, amely a horizont felé nyúlik. A korlátra támaszkodik, testtartása egy csendes elmélkedés pillanatát sugallja. A művész technikája feltűnő, a nőt éles pontossággal ábrázolja; fehér blúza és sötét szoknyája ellentétben áll a mögötte lévő táj lágyabb, elmosódottabb megjelenítésével. A kompozíció kiegyensúlyozott; a nő alakja rögzíti a vászon bal oldalát, míg a nyitott kilátás a távolba vonzza a tekintetet.

Szinte érezhető a lágy szellő, és hallani a levelek susogását. A színpaletta nagyrészt földes, a zöldek és a barnák dominálnak a tájban, amelyet a nő tiszta ruhája és a napellenző meleg csíkjai egészítenek ki. Az összhatás a derű, a pillanat a pillanatban, a modern élet nyüzsgéséből való megpihenés. A festmény egy történelmi pillanatot tükröz, egy olyan időszakot, amikor a szabadidő és a természet értékelése egyre fontosabbá vált.