Ebben az érzelmekkel teli műben egy figura dinamikus mozgásban áll, kissé megfordulva, mintha éppen a magvak elültetésének aktusában lenne megörökítve, szimbolizálva az élet és növekedés ciklusát. Az egyén sötétbarna és fekete árnyalatokba öltözve a munka és a lelkesedés érzését kelti, miközben a föld fogadja az általa tartott magokat. A háttér, gyorsan skiccelve és textúrázva, durva füveket mutat, amelyek a figura eltökéltségét és ellenállását tükrözik a természeti elemekkel szemben. Van egy légkör, amely magányt áraszt—de ez szinte felhatalmazó; az ültetés eseménye csendes lázadás a kopár föld ellen.

Az kifejező vonalak és árnyékok használata szenvedélyes ritmust teremt; a merész ecsetvonások ellentétben állnak a lágyabb területekkel, a néző tekintetét a figura testtartására és mozgására vonzva—minden arra utal, hogy egy akció történik. Az alaptónusok megragadják a mezőgazdasági jelenet lényegét, a hideg árnyékok játékba lépnek a meleg fénypontokkal, tükrözve azt az időszakot, amikor a természet és a munka meghatározta a létezést. Nem tudom megállni, hogy ne érezzem a történelem súlyát, amely ezekben a pillanatokban formálódik, a mindennapi munkás és az ókori szertartásban résztvevő számtalan kéz ünneplését, emlékeztetve arra, hogy minden nagy fa egyszer egy kicsi magból kezdődött, amelyet a földbe ültettek.