Ez a portré a csendes méltóság és a szemlélődés érzetét árasztja; a modell, egy idős úriember, a realizmus figyelemre méltó fokával kerül ábrázolásra. A művész mesterien ragadta meg a fény és az árnyék játékát a férfi arcán, kiemelve a bőrének textúráját és a szakállában lévő ezüstöt. A férfi sötét öltönyt visel, melynek komor tónusa ellentétben áll az ingujjának ropogós fehérjével, ami a kifinomultság érzetét kelti. Kezei, gyengéden a karjában, sokat elárulnak, utalva egy leélt életre és egy aktív elmére.

A kompozíció kiegyensúlyozott, az alany a gazdag, sötét háttérben központi helyet foglal el. A művész technikája, a színek finom keverékével és a részletekre való gondos odafigyeléssel, a humán formának és a portré erejének mély megértését sugallja. Ez egy olyan festmény, amely arra invitál, hogy megálljunk, elgondolkodjunk a férfi történetén, és értékeljük a klasszikus portrék tartós vonzerejét.