A mindennapi tárgyak egyszerű, mégis sokatmondó kompozíciója csendes méltósággal van elrendezve. Az almák, különböző érettségi fokon, egy fehér vásznon szétszórva, egy időben megörökített pillanatot sugallnak. Egy pohár víz visszaveri a fényt, és egy kőedény kancsó őrként áll, földszínei ellentétben állnak az almák frissességével. Egy ón serpenyő lóg a háttérben, finom ipari elemet adva hozzá. A művész tompa színpalettát használ, főként a meleg vörösekre, barnákra és fehérekre összpontosítva, ami a nyugalom és az intimitás érzetét kelti, mintha egy személyes pillanat részesei lennénk. A művész technikája, amellyel a fény és az árnyék játéka a formákon megragadható, figyelemre méltó mélység- és realizmusérzést ad a festménynek.