A rendezett gyep zöld területe és a lombozat sűrű, áthatolhatatlan zöldje határozza meg a teret. A lágy, szórt fényben fürdő jelenet csendes nyugalommal bontakozik ki. Egy elegánsan öltözött nő egy fonott széken ül, tekintetét a látótéren kívülre irányítja; egy piros-fehér kockás abrosz egy egyszerű étkezést jelez. A kompozíció ereje a színek mesteri kezelésében rejlik, a vibráló zöldek a figurák és az abrosz lágyabb tónusaival kontrasztban állnak.

A művész visszafogott palettát használ, de így is sikerül mélységet és hangulatot teremtenie. A pad éles vízszintes vonalai és a fák organikus formái közötti kontraszt érdekes vizuális feszültséget biztosít. Az egész festmény bensőségesnek tűnik, mint egy csendes elmélkedés megörökített pillanata. Mintha egy magán, forgatókönyv nélküli epizódba botlottunk volna, egy pillantás a szabadidővel és békés elmélkedéssel teli életbe.