Ebben a bájos csendéletben a néző figyelme azonnal a gyümölcsök vibrálására terelődik: egy narancsra, két citromra és egy kis zöld levélre. Minden darabot mesterien elkészítettek Renoir jellegzetes ecsetkezelésével, amely puhaságot kölcsönöz állítva a nézőt a megérintésükre. A narancs, rózsás árnyalatával, elkapja a fényt, szinte ragyog a citromok tompább sárgája mellett, akik gyengéd kontrasztot alkotnak. E színek játéka melegséggel és otthonias érzéssel tölti meg a festményt; szinte érezni lehet a citrusos illatot, ahogy a levegőben áramlik.

A kompozíció szinte erőfeszítés nélkülinek tűnik, mintha a gyümölcsök lazán lennének elhelyezve egy texturált felületen, amely egy szövet terítőt vonultat fel ecsetvonások helyett. Az ecsetvonások táncolnak a vásznon, míg a háttér—zöld föld és kék tompított keveréke—nyugodt horizontot biztosít, amely a gyümölcsökre irányítja a figyelmet. Ez a 1913-ban készült alkotás többet jelent, mint egy egyszerű gyümölcsábrázolást; történelmi kontextust tükröz, amelyben olyan művészek, mint Renoir, felfedezték a mindennapi életet, széppé és sürgőssé téve azt. E festmény érzelmi hatása élénken rezonál, megvalósítva a nosztalgiát és az egyszerű élvezetek örömeit, emlékeztetve minket arra, hogy a szépséget mindig felfedezhetjük a mindennapokban.