Ez a lenyűgöző táj olyan, mint egy álom—egy nyugodt jelenet, ahol a lágy fény és árnyék játéka találkozik a buja zöld rétekkel. A könnyed és folyékony ecsetvonások életet adnak annak a folyónak, amely a képen kanyarog, vize visszatükrözi a lágy kék és zöld palettát. Magas fűszeret finoman ingadoznak a szélben, míg a finom fák nyújtóznak, ágaik szinte súlytalanul állnak a hátteret adó lágy dombokkal szemben. Ez egy hely, amely békét áraszt, és meghív arra, hogy képzeld el a levelek susogásának hangját és a patak lágy zúgását; a modern élet káoszából való menedék.

De itt több van, mint a szépség—ez a művészet visszarepít a 19. század végére, arra az időszakra, amikor olyan művészek, mint Renoir, a világot ilyen élethűség és frissességgel rögzítették. A színek gazdagok, de harmonikusak, és felidézik egy nap felfedezésének múló pillanatait. Minden részlet—az víz friss kékje dagad a távolban található dombok melegén át—egyfajta tágabb képet ad a művész környezetről alkotott benyomásairól. Ez a táj nem csupán egy vizuális lakoma; ez egy darab történelem—a pillantás az impresszionista mozgalomra, amely ünnepelte a mindennapi élet szépségét és a fény valamint a légkör folyamatosan változó hatásait. Hagyja el a művet és érezze a vágyat, hogy belépjen ebbe a nyugodt világba, talán azokat az ösvényeket sétálva, a hűs szellőt és a nap melegét érezve.