A festmény azonnal magával ragad, nem igaz? Olyan, mintha egy párizsi utcajelenet pillanatfelvétele lenne, megfagyva az időben. A kompozíció feltűnő, kissé ferde perspektívával, mintha egy erkélyről vagy egy közeli ablakból néznénk le. A színek használata szándékos; a tompa földszínek adják a hátteret, amelyből a sötét ruhás figurák és a merész kalapok kiemelkednek. A kutya, a színek bájos fröccsenése, spontaneitást kölcsönöz a jelenetnek, a nő által szorosan tartott doboz pedig a modern kényelem egyetlen nyoma. Szinte hallani a távoli hintók dübörgését és az arra járók suttogó fecsegését, maga a város lüktetése.