A jelenet csendes egyszerűséggel bontakozik ki: egy gyümölcsös, amelyet egy nyári nap foltos fénye fürdet. A tekintetet azonnal a fű buja zöldje vonzza, zöld vásznat biztosítva, amelyre a fák formái és árnyékai vetülnek. A kompozíció nyitottnak, szinte tágasnak tűnik, de a gyümölcsös határain belül van. Néhány sertés szétszóródva, nyugodtan tölti a napját. Egy létra támaszkodik az egyik fához, és a háttérben egy fehér kerítés látható.

A ecsetvonások, bár láthatóak, keverednek, hogy harmónia érzetét keltsék. A színpaletta naturalista, a zöld árnyalatokat, a fák meleg tónusait és a sertések halvány rózsaszínjét hangsúlyozva. A fény és az árnyék kölcsönhatása kulcsfontosságú; meghatározza a formákat, és a napszakra utal, lágy nyugalom légkörét teremtve. Ez a mű a béke érzését és a vidéki élet egyszerű örömeit közvetíti.