Ez a lenyűgöző mű 18. századi bányászati jelenet finom és pontos skiccelését mutatja be. A központi elem egy impozáns vízikerék szerkezet, amely a korai ipari leleményesség tanúbizonysága, és lágyan keretezett dombok között áll. A kerék aprólékosan kidolgozott, és vizet önt egy medencébe alatta, miközben egy hosszú akvadukt-szerű szerkezet húzódik a kompozíción át, jelezve a bányászathoz szükséges erőforrások áramlását. A környező táj könnyű, kifejező tusmosásokkal és tompa földszínekkel van megfestve, nyugodt légkört teremtve, amit csak apró emberi alakok és legelő marhák törnek meg, életet és méretet adva a képnek. Az apró ecsetvonások és a finom árnyékolás nem csupán a fizikai környezetet ábrázolják, hanem a szorgalmas nyugalom tapintható érzését is közvetítik.